Szia mindenki :)

Ugye a nyitó posztban arra kellene a választ keresni, hogy ki vagyok, miért indítottam a blogot,meg a hasonló általános kérdésekre. Na most, hogy én ki vagyok, az tökmindegy. Blogoltam világ életemben, volt blogspot is, meg a wordpress, de mindegyiket meguntam, hátha a blog.hu tovább fog tartani. Erre minden esély megvan, hiszen a napi rutinom része a Homár, így szem előtt lesz :) Néha előveszem régebbi írásaimat és megdöbbentően jók :D Talán majd linkelek belőlük ide is.

Miről fog szólni? Fasztuggya. Egy biztos, magammal szeretnék a legkevesebbet foglalkozni, hiszen annyi érdekes dolog van a földön, ami említésre érdemes és fos személyes naplószerű blogokkal tele a padlás és annál a színvonalnál, amit a levittemakutyámatsétálni stílusú blogok képviselnek, nos annál a mérce sokkal magasabban van. Legalábbis a saját mércém.

Amióta leérettségiztem, azóta foglalkozom panaszkezeléssel. Bár piszkosul fiatal vagyok, hiszen 26 éves, de már rutinos rókának tartanak a szakmában. Mondjuk ez jogos, ha a fluktuációt nézem: bárhol is dolgoztam, jöttek-mentek a közvetlen kollégáim, lemorzsolódtak, én pedig maradtam. No, nem a bérescsepp miatt, hanem mert élveztem és szerettem azt, amit csináltam. Lassan 7 éve lesz, hogy reklamációkkal, ügyfélpanaszokkal foglalkozom és tényleg imádom. Hol online shopban, hol kisebb, hol nagyobb boltokban offline.  Szoktam is mondani, én abból élek, hogy egész nap veszekedek és hazudok. Igen, hazudok, ugyanis ez is a munkám része. Lehet ezt szépíteni, megmagyarázni, vagy képmutatni, hogy sohasem hazudunk, mert az Ügyfél az első, de ez nem így van. Ilyen ez a popszakma, hiába az a neve hivatalosan, hogy Ügyfélszolgálat, nekem a cégemet  és annak érdekeit kell képviselnem és hát ettől a kettősségtől lesz ez a munka ennyire érdekes. Sok kollégám ezt nem bírta: aki nem meri felhívni az ügyfelet egy rossz hírrel, vagy nem bír konfliktust kezelni, annak tényleg nem való. Nem mondom, korábban nálam is voltak olyan pillanatok, amikor az egész testem remegett az idegességtől, de mára már nem hat meg és totál hidegen hagy, ha emlegetik a zanyámpicsáját. 

Kár volna tagadni, a munkám miatt kezdtem olvasni, követni, kommentelni a Homárt. Kábé 2 éve volt, hogy egyik túl okos ügyfelünk írta, hogy "levelemet csatolom a Tékozló Homár fogyasztóvédelmi blognak is" Mondom, kinek? Megnézem ezt a Homárt magamnak. Megnéztem egyszer, megnéztem másodszor, kommenteltem egyszer, meg mégegyszer és hát megragadtam. Egyrészt visítva, röfögve röhögtem egyes posztokon, de főleg a kommenteken, másrészt pedig sokat tanultam és tanulok is a mai napig egyes posztok alatt. A mocskos pofám miatt már az ötödik nick van élesítve, de hát, ez van, viselkednék én, de nem megy az könnyen faluhelyen. 

Hogy miért tüdőlötyögés? Ezt sem tudom, csak a mai napig élénken él bennem az élmény, amikor a vonaton egy öregemberrel szemben ültem, aki eléggé csúnyán köhögött én meg sóhajtoztam, amit ő észrevett. Rám nézett és valami megmagyarázhatatlan csibészséggel a hangjában elkezdte: "ne szarja össze magát, fiatalember, én már nem fertőzök. Ez tüdőlötyögés, ezzel már csak meghalni megyek a kórházba. "  Én meg nem tudtam rá mit mondani :D 

Nyitásnak ennyi lettem volna, remélem nem fogyok ki a kedvemből, mert téma az lesz mindig, én úgy érzem.

t